2016. november 4., péntek

1. rész

/Sziasztok!
Eléggé késve, de meghoztam az első fejezetet/részt, ami nem túl hosszú, de a továbbiakban igyekszem ezt korrigálni.
Bármilyen megjegyzést szívesen fogadok!!:))
Jó olvasást!♥/

----------------------------------------------------------------------

Annak ellenére, hogy Nancy Zayn élete könyvének csak az utolsó pár fejezetben jutott szerephez, én egyből a közepébe vágok. A kitekintést majd megteszem később.
Gyönyörű nyári napunk volt, amikor megbeszéltem barátnőmmel, hogy beülünk a kedvenc helyünkre meginni valamit, vagy enni egy vagy több gombóc fagylaltot. És ez volt az a nap is, amikor a gyönyörű napsütés ellenére Nancy feje fölött elkezdtek gyűlni a komor és vészjósló felhők, amiket látni még senki sem látott.
-Szia! - pusziltuk meg egymást. 
-Mi újság? - kérdezte. Hangja izgatottan csilingelt. Izgatottan és boldogan. 
-Csak a szokásos. - adtam elég rövid választ a kérdésére, mert sokkal jobban érdekelt az, hogy ő mitől ilyen feldobott - De a te szemed már most mesél helyetted is. Szóval, ki vele! Mi villanyozott fel ennyire? - néztem mosolygó szemeibe. 
-Tudod, a munkám nem a legváltozatosabb, de mindig minden percét élvezem. És ma még jobban élveztem. - sütötte le szemeit, mert tudta, hogy mindent elárul. 
-Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled! - mosolyodtam el reakcióján. 
-Jól van na, csak nagyon rég éreztem így. És zavar. Leginkább félek. - mosolya keserűvé vált.
Nancy világ életében életvidám, örökmozgó és boldog volt, teljesen Brad felbukkanásáig. Illetve lelépéséig. Brad volt az első igazán komoly és nagy szerelme. Négy teljes évig alkottak egy párt, ebből két évig jegyben jártak. 
Ez az időszak alkotta Nancy legszebb éveit. Nem mondta, de maga a megjelenése és a kisugárzása is azt sugallta, hogy itt a legboldogabb nő a világon. Kiegyensúlyozott volt, és minden problémát képes volt megoldani. Az élete csak úgy száguldott a csúcs felé, ám valami meghibásodott. Brad megcsalta, méghozzá nem is egyszer és nem egy nővel. Még ahhoz is gyáva volt, hogy szemtől szembe mondja meg barátnőmnek. Egy rohadt levelet hagyott a hűtőn.
"Nancy! Sajnálom, de teherbe ejtettem egy nőt. Mellette kell lennem. Végeztünk. Brad"
Nancy kezdetben azt hitte, ez csak valami rossz vicc, csak valami próbatétel Brad részéről, hogy elég erős-e a kapcsolatuk, elég erős-e a bizalma. Ám amikor a hetek óta tartó folyamatos hívásokra egyáltalán nem reagált, Nancy összeomlott. Elkezdett nyomozni, erőt vett magán és felkereste. Brad ekkor vallott be neki mindent. Ezzel a nővel, akit teherbe ejtett, már évek óta tartott a viszony. 
Nancy több, mint három évig járt szakemberhez, és ekkor határozta el, hogy ő is ezzel akar foglalkozni, ő is segíteni szeretne másokon, ő akar lenni a vigaszuk. Fontos akart lenni valaki életében, úgy akarta érezni, hogy valaki miatta él!
Ennek lassacskán öt teljes éve. Azóta nem volt kapcsolata, még csak kalandja sem. Teljesen a munkájába menekült. 
Hiába mondta, hogy jól van, a szeme sosem csillogott már úgy, mosolya sem volt a régi. Brad mindent kiölt belőle, ami eddig oly' csodás volt benne. Minden érzést, minden pozitív gondolatot, egyszerűen mindent, ami tartotta. Remény, vigasz, vidámság. Ezek voltak azok, amiknek a halvány jeleit sem láthattuk többé rajta. Teljesen mostanáig.
Szeme ismét élettel telt meg, hangja boldog volt, a kisugárzásáról pedig ne is beszéljünk. Egyszerűen olyan volt, mint Brad előtt.
-Mégis mitől? Mesélj már! - sürgettem izgatottan és ez volt az a pont, amikor elmesélte, hogyan is találkozott Zayn Malikkal.

2016. február 12., péntek

Prológus

/Üdvözlök mindenkit, aki ezt most olvassa! Minden rész felett megtalálható lesz egy ilyen kis szösszenet, amik a részek könnyebb megértését szolgálják majd.
Mivel ez az első rész, ez a kis bevezetőm hosszabb lesz. Először is, a blog könyvszerűen lesz írva, ami azt jelenti, hogy a dőlt betűs részek magát a könyvet jelentik, de lesznek rendes, normál betűs részek is, azok pedig az éppen odakapcsolódó eseményekre való kitekintést akarják magukba foglalni.
Aki a trailert (előzetest) megnézte, tisztában van azzal, hogy habár a főszerep Zayn kezében van, nem a valóságnak megfelelő munkát választottam számára, ami a történet szempontjából lesz majd fontos. A másik három szereplő nem másképp.
Azt hiszem, így elöljáróban, egyenlőre ennyi fontosabb dolog van.
Ha bárkinek bármilyen kérése, kérdése van, csak bátran tegye fel kommentben vagy üzenetben. Nem harapok! :)
Akkor nem is húzom tovább az időt, mindenkinek jó olvasást!/

-~-

Előszó

Kedves olvasóim! 

A nevem Hope Higgings és az egyik barátnőm esetét fogalmaztam könyvbe. A szereplők nevein NEM változtattam abból a célból, hogy mindenki tudja, mit is rejthet egy ártatlannak tűnő személy belsője, és itt nem a szerveire gondolok. 
Szeretnék tisztázni pár dolgot, mielőtt a lovak közé csapnék:
- Minden olyan szereplőtől elnézést kérek, akit talán egy kicsit másmilyen személyiséggel ruházok fel, mint amilyen valójában. A barátnőm, Nancy és az ő kezdetben betege, majd kedvese, Zayn szemszögéből ismerem a történetet, biztosan állíthatom hatalmas ellentmondásokkal megtűzdelve. 
- Nem rendelkezem nyomozói végzettséggel, ezért az is előfordulhat, hogy az igazságot ferdítem el néhol, amiért szintén elnézést kérek.
- Személyes jellegű megjegyzések, érzések, vélemények és gondolatokat elég sűrűn fordulnak elő a történet haladtával, amiért nem szabadkozok! Ez a véleményem, aki nem ért vele egyet, a könyv végén megtalálható e-mail címen kifejtheti sajátját! 
- És végezetül, de nem utolsó sorban, - számomra a legfontosabb megemlítenivaló - ezt a könyvet nem azért írom le, hogy az olvasóim kedvében járjak, persze nem hátrány, ha sikerül, hanem azért, hogy megfelelő emléket állítsak Nancy számára, aki inkább eldobta magától az életét, minthogy egy számára rémálomban éljen! 

Nyugodj békében, drága Barátnőm! A szívemben, a szívünkben örökké élsz! 

2016. február 9., kedd

Ízelítő

"Az emberek folyton azt mondják, hogy egyszerre csak egyet lehet szeretni. Szerintem ez nem igaz. Az én szívem elég nagy ahhoz, hogy kettő vagy akár három nő is helyet kapjon benne. A kérdés csak az, hogy ők elég toleránsak-e ehhez a fajta viselkedéshez... vagy nem is kell róla tudniuk?"